1984. július 2-án születtem Szegeden. Tanulmányaimat a Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolában kezdtem, s már itt megmutatkozott a rajzolás és festés iránti komoly érdeklődésem. Nem elégedtem meg a rajzórán tanultakkal, délutánonként rajzszakkörre jártam. Amikor a szüleim javaslatára az egészségügyi szakközépiskolába beiratkoztam, a rajz kissé háttérbe szorult. Néhány év múlva mégis úgy döntöttem, hogy felvételizek a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula művészeti rajz-festészet szakára. Rajztanári diplomámat 2011. jún. 22-én szereztem meg. Négy éves tanulmányom alatt két évig festő tagozatra jártam. Nyaranta művésztelepen bővítettem ismereteimet, Csongrádon illetve Mártélyon.

A képzőművészeti ágak közül a festészet áll hozzám a legközelebb. Mit jelent számomra a festészet? Miért festek? Erre a kérdésre a választ magának a festés folyamatának a leírása adja meg, ami úgy érzem, mindent elárul rólam. Egy kép megszületése alatt nálam szintekről lehet beszélni. Először az „unalmasabb” fázis: felrakni a kereső vonalakat, magát a látványt felvázolni, tónusokra bontani, majd ahogy megismerem, mondhatni eggyé válok vele, úgy kezd kialakulni köztem és a látvány közti kapocs. Ilyenkor farkasszemet nézünk egymással, míg a kezem mintha tudná, hova milyen szín kell, ecsetem segítségével csak úgy keveri és keveri a szebbnél szebb, szinte lelket gyönyörködtető színeket, amik tudják hol a helyük a vásznon. Így lassan megszületik egy erős vázlat, messzebbről nézve már kirajzolódnak a formák, térbe kerül a téma. Ettől a fázistól a legszorosabb a kapcsolat köztem és közte, a külvilág zajai már nem léteznek, mintha nem is léteztek volna soha. Ekkor keverem ki azokat a színeket, amiktől mondhatom eksztázisba tudok esni, mint ahogy egy nő megleli a számára legtökéletesebb ruhadarabot, vagy ahogy egy férfi meglát egy gyönyörű autót. Ez az az állapot, amikor minden szép és jó, nincsenek gondok. És természetesen a festmény is egyre közelít a végéhez. Furcsán hangozhat, amit most mondok, de nálam egyszer csak lemerül az elem. Abbahagyom, belül érzem vége, kész van, amit én láttam megfestettem. A lényeg az egész festési folyamatban az utolsó fázisban történik, amiért festő leszek. Témáimmal melegséget szeretnék hozni az emberek szívébe, erőteljes színhasználatommal pedig vidámságot, jókedvet szeretnék teremteni. Mesebeli helyeken, épületekben, tárgyakban, szépséget sugárzó dolgokban, mint egy virágcsokor, egy arc vagy mókás élőlény, látom magam, élem festészetem. Kántor Ágnes, Holler László, Szabó Tamás, Aranyi Sándor és Gál Lehel egyetemi tanáraim koloristának tartanak. Szerintem, aki ránéz egy színesebb tárgyra, jobb kedvre derül. Ez olyan, mint a mosolygás. Ha szomorú vagy, de magadra erőlteted a vidámságot, akkor az egész valód kivirul. Nálam legalábbis így működik. A bennem lakozó képi világot szeretném kifejezni a színekkel, amiket használok. Egy új színes egyéni világot szeretnék kialakítani, amelynél a képről „én nézek vissza” a nézőre.

Kiállításaim

2009. Tudományos Diákkör – Szeged

2010. Tudományos Diákkör – Szeged

2010. Fekete sas Galéria – Szeged

2010. Szegedi Tudományegyetem Füvészkert – II. helyezés

2011. szeptember Csongrád

2011. október TIK ( Tanulmányi és Információs Központ) – Szeged

2012.Stage, egyetemi klub és kávézó – Szeged

2012. november Brick Lane Gallery – London

2012. Makói Téli Tárlat

2013. május 23. Somogyi- könyvtár – Szeged

2013. Művelődési Ház – Szeged – Alsóváros

2013. Grand Café – Szeged

2014. Makói Téli Tárlat

2014. Tiszavirág Hotel – Szeged

2014. 61. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Némán című festményemmel)

2014. október 1-jétől november 30-ig Odesszai fiókkönyvtár – Szeged

2014. november 14 -től november 28-ig Axa Bankfiók – Szeged

2015. Tiszavirág Hotel – Szeged

2016.Tiszavirág Hotel – Szeged

2017 április-június The Rosemary Organic Hungarian Restaurant – London

2021. Aranyszöm Rendezvényház – Mórahalom

2022. Csillag Téri Fiókkönyvtár – Szeged